Hogyan másképpen „ünnepelhetné” egy pedagógus az őszi szünet első napját??? Elmegy konferenciára!!!… és azt gondolom, hogy szinte mindegy hogy elő is ad, vagy „csak” hallgat. Minden tiszteletem azoknak a kollégáknak, akik ráadásul többszáz kilóméterről érkeztek (mert voltak olyanok, elég sokan).

Sajnos nem tudtam minden előadást, műhelymunkát megnézni, nagy öröm volt találkozni régi és nemrégi ismerősökkel, látni megingathatatlan és kitartó munkájukat és lelkesedésüket. Ez nekem is mindig erőt ad, még akkor is, ha csak egy zenetanár kolléganő volt ott előadásomon. De ahogy azt a növendékeimnek is mindig mondom: amikor színpadra lépnek, tiszta szívből, a legjobbat kell nyújtaniuk, hiszen ez nem csak előadói „kötelesség”, hanem mert soha nem tudhatják, hogy az a szereplés miként hathat a jövőjükre.

A technikával nem volt szerencsém (a laptopom 1 perccel az előadás előtt megadta magát, a rendelkezésre álló gép pedig nem tudta a prezis oldalt betölteni), de a csúszás eredményeként teltházas teremnek adhattam elő. Bár kimaradt néhány „hangos” részlet, de sikerült így is felkeltenem néhány pedagógus kolléga érdeklődését, akik kérték a prezi linkjét és/vagy érdeklődtek hogy elmennék-e hozzájuk is előadást tartani.

Sikerült néhány új – és szerintem a jövőre nézve hasznos – ismeretséget kötnöm és jó volt olyanokat személyesen is megismerni, akiknek a munkáját a net segítségével egyébként is nyomon követem.

Hálás köszönet és hatalmas gratuláció Nemes-Nagy Erikának a fantasztikus szervezésért és hogy előadóként én is eszébe jutottam 🙂