A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara, a DE Bölcsészettudományi Kar Humán Tudományok Doktori Iskola Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programja és a Jövő Művészetéért Alapítvány tudományos konferenciát szervezett 2017. április 7-én, pénteken a zenetanárképzés 50 éves évfordulója alkalmából. A konferencia központi témája a zenepedagógia múltja, jelene és jövője volt.

 

Az MTA-SZTE Ének-Zene Szakmódszertani Kutatócsoport tagjainak, összesen hat előadása került sor ez alkalommal. Ezek közül három, a projektünk témakörében:

 

Janurik Márta-Józsa Krisztián: Miért fontos az ének-zene oktatás megújulása?

Surján Noémi-Mucsi Gergő-Bubla Bence-Pethő Villő: Ritmikai fejlesztés az iskolai énekórákon

 

Szabó Norbert-Janurik Márta: Digitális eszközök az ének-zene oktatásban

 

A másik három prezentáció, az előadók saját kutatási területéről hangoztak el:

Buzás Zsuzsa: A kottaolvasási képesség mérése online tesztkörnyezetben 

Buzás Zsuzsa: A szemmozgáskövetéses vizsgálatok jelentősége a kottaolvasási képesség megismerésében

Szabó Norbert: A minősítési rendszer potenciális reformhatásai a hangszeres zeneoktatásra és
tanárképzésre a digitális kompetencia tükrében

Kilenc szekcióban, összesen 44 előadás hangzott el a nap folyamán. A három párhuzamos szekció miatt csak az alábbi prezentációkat tudtam megtekinteni:

Gyovai Ágnes: A tankönyv szerepe a tanítás-tanulás folyamatában. Kérdőíves felmérés pedagógusok
körében a NAT 2012 első osztályos énekkönyvek tankönyvhasználatához

Geréné Kristóf Katalin – Deszpot Gabriella: Mit tanulhat egy mai zenepedagógus 30-40 évvel ezelőtti órajegyzetekből? Forráselemzés, szövegpreparálás a Kokas-hagyatékban

Tokodi Gábor: A 18. századi mandora kéziratok jelentősége a klasszikus gitár repertoárjának szélesítésében

Buzás Zsuzsa: A kottaolvasási képesség mérése online tesztkörnyezetben

Szirányi Borbála: Kreatív énekes-mozgásos játékok az általános zenei készségek és képességek fejlesztésére 

Deszpot Gabriella: Az élményalapú zenepedagógus-képzés munkamódszerei és fejlesztésének lehetőségei

Erdős Ákos:  Mit? Miért? Hogyan? Kérdések az iskolai és amatőr hangképzésről

Dragony Gábor: A népzeneoktatás múltjáról és jelenéről a művészeti nevelés tükrében

Vass Éva-Deszpot Gabriella: A teljes figyelem és a flow-élmény a gyermekeknél a Kokas-pedagógiában

Bandi Szabolcs: Személyiségbe kódolt szorongás: a zenei személyiség és a zenészek szorongásának
viszonyáról

Anélkül, hogy részletesen kitérnék az előadásokra egy szubjektív megjegyzés kívánkozik ki belőlem, amit a témaválasztások és az előadók „attitűdje” érlelt meg bennem.

Több előadás is konkrét, osztályteremben folyó zenei fejlesztésekről-, Kodály módszerről- és Kokas Klára fejlesztési programjáról és munkásságáról szóltak. Tapintható volt az szerzők/előadók elhivatottsága, téma iránti elkötelezettsége, ami természetszerűleg általában magával szokta ragadni a hallgatóságot (ahogyan azt tette most velem is). Újra csak az – a régen motoszkáló – gondolat erősödött tovább bennem, hogy bár nagyon fontos a módszertani eszköztár folyamatos bővítése, fontosak a kutatási eredmények és azok implementációja, ha nincs transzformátor (azaz olyan tanár szemilyéség), aki a maga felkészültségével, tapasztalatával, motivációjával, összeségében hiteles elhivatottságával átadná az elsajátítandó ismereteket, MINDEN HIÁBA. Ha a tanárképzés nem tud ilyen transzformátorokat „kitermelni”, az közvetetten sajnos hozzájárulhat a zeneoktatás jelenlegi válságának tovább mélyüléséhez. A zenetanár képzésben talán érdemes lépéseket tenni annak érdekében, hogy a pedagógia tárgyak azon része, amelyek konkrétan a zenepedagógiára vonatkozóak, azok jobban legyenek specializálva, hogy a pedagógus pályára való alkalmasság bemeneti mérése (annak nyomonkövetése) megvalósulhasson és ezek eredményeként a diplomát szerző zenepedagógusok tudásának színvonala emelkedhessen. Úgy vélem, hogy a szűken szakmánkhoz kötődő élethosszig tartó tanulásunkat ebben az időszakban lehetne igazán megalapozni, kialakítani azt az attitűdöt, amivel képesek leszünk hivatásunk egyre magasabb szinten való gyakorlására.

Ez után a kis kitérő után visszatérve a konferenciához…

Bízom benne, hogy születik egy részletes konferenciabeszámoló, mert igazán izgalmas és értékes előadások és témafelvetések hangoztak el. Sajnos az általam hallgatott szekciók végén nagyon kevés idő maradt a megbeszélésre, aminek elsődleges oka az volt, hogy az előadók nehezen tudták tartani a 15+5 perces rendelkezésre álló időt, pedig jó lett volna, ha a gondolatébresztő előadásokat, tartalmas szakmai megbeszélések követhették volna.

A szervezőknek szívből gratulálok, hogy ilyen tartalmas és színes programot állítottak össze!