1987-1990-ig a békéscsabai Bartók Béla Vegyeskar tenor szólamában énekeltem. A kórust Rázga István igazgató úr vezette fantasztikus lelkesedéssel és profizmussal. 1989-ben a kórus finnországi vendégszereplésén szólistaként is felléptem. De ez az út több más szempontból is nagyon emlékezetes maradt. Ahogy megérkeztünk repülővel, rögtön buszra szálltunk és elindultunk észak felé. Mivel nyár volt szinte le sem ment a nap, ami azt eredményezte, hogy egy hétig szinte semmit nem aludtunk. Az egyik nap elvittek minket egy általános iskolába. Megnéztük az énektermet is. Bár voltam  előtte „nyugati” országban és láttam, hogy mi az anyagi „jobblét”, de akkor és ott nem tapasztaltam, hogy ez a különbség az oktatásban is mennyire jól érzékelhető. Technikailag is nagyon jól ellátott volt a terem, de az esztétika szempontokat is fontosnak tartották. Kicsit irigyeltem a finn gyerekeket. A későbbi kórustevékenységeimnek nagyon jó táptalaja volt a kórusban eltöltött idő.